2020. jan 30.

A boldog jövő emberi és társadalmi viszonyai. Siker újratervezés 5.

írta: Domschitz Mátyás
A boldog jövő emberi és társadalmi viszonyai. Siker újratervezés 5.

Ki dönti el, mit szeressünk?

fiúk.jpg

Huszonöt éves az emlék. Reggel, iskolába menet beszélgettünk Danival arról, hogy mitől keletkeznek az új és újabb vásárlási divatok. Az éppen aktuális divatfigurát kellett volna megvenni. Arról mesélt, hogy kinek milyen figurája van az osztályban. Én nem örültem nagyon, mert tudtam, hogy a tévében mozgó játékok a valóságban nem mozognak úgy, mint a filmen. Csalódást fognak okozni. De azt is tudtam, hogy fontos az osztályban, hogy kinek, mi van már meg, így nem tiltakoztam nagyon. A teknőcök divatja volt éppen, s szóba jött, hogy korábban a törpöket szerettük és gyűjtöttük, majd kommandós katonákat és robotokat, és most már nem is játszik velük.

  - Milyen érdekes, - mondta Dani - hogy pont akkor játsszák filmen ezeket a történeteket, amikor meg lehet őket venni. - Erre, valami olyasmiről kezdtem beszélni, hogy ez nem véletlen, hanem tudni lehet előre, hogy ezeket a figurákat a filmek után szeretni fogják a gyerekek és ezért meg is akarják szerezni. Így aztán ki lehet találni, hogy mik lesznek előre a divatos játékok.

Ekkor mondta Dani azt a mondatot, ami örökre bennem maradt, olyan fontos és pontos volt.

 - Apa! Akkor mások döntik el, hogy mit szeressünk!? – kérdezte és állította, egyszerre csodálkozva, s ahogy felnézett rám, az arcán egyszerre volt ott a felfedezés öröme, büszkeség, és csodálkozás. Én még döbbenetre is emlékszem és szomorúságra is, de lehet, hogy ezek már az én érzéseim voltak. Büszke voltam a jó eszére, a csillogó szemére, szeretet és aggodalom volt bennem, elkezdtem nagyon félteni. Tényleg milyen élete lesz, kik fogják eldönteni, mit szeressen, mire vágyjon?  És dühös lettem a világra, amelyben lehet, hogy mások döntik el, minek örülhetnek a fiaim.

mass-media-fin.jpgA haragomban még az is ott volt, hogy láttam a Danin is, hogy a figurákkal való játékban nem sok öröm volt. A birtoklások volt a fontos. És boldogtalanságot okoztak, amig nem vettük meg. És akkor nem azt döntik el mások, minek örüljünk, hanem azt,, hogy minek a hiánya miatt legyünk boldogtalanok. Az új figurák iránti vágyak is leértékelték a meglévőket, hiszen azok nem beszélnek, mozognak, mint az újak a TV-ben. És mi van, ha ez lesz a megszokott életérzése, hogy mindig az legyen a vágyott fontos, ami nincs, és leértékelődjön, az, ami van. Mikor lehet elégedett, és megint: ki döntse el, hogy mitől lehet elégedett, vagy elégedetlen? Uralhatják általam ellenőrizhetetlen hatalmak a vágyait, lelkét. Ki és hová viheti el a lelkét? És ha a lelkét uralhatják, akkor mindent ...

Boldog vagy? Elégedett vagy? Ezen segíthetünk. Fogyassz mást, fogyassz többet!

Ez az emlék jutott az eszembe, amikor nekiültem e szövegnek. Sokan tesznek azért, hogy ne legyünk tisztában a saját boldogságképünkkel. Ezért az itt bemutatott jövőképeknél arra törekedtünk, hogy arra figyeljünk, hogy mi van bennünk a boldog világról, ha el tudunk vonatkoztatni az aktuálistól.

A Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért egyesület kutatása során megkérdeztünk civil szervezetek munkatársait, hogy milyen jövőt képzelnének el, amelyben az „unokájuk boldog lenne”. A válaszokat az alábbi témakörökbe csoportosítottuk: (most az első két csoportot mutatom be.)

  1. Emberi viszonyok - közösségi, emberi lét – családok.
  2. A jövő globális társadalom szervezése – a hatalom
  3. Kultúra - tudás – intellektus
  4. Értelem – hit - küldetéstudat – célok
  5. Természet – környezet
  6. Anyagi - tárgyi - gazdasági feltételek – megélhetés
  7. Nevelés – oktatás - fiatalokkal való foglalkozás
  8. Egészség – életmód

A tartalmakon nem változtattunk, s a hasonló állításokat egymás mellé állítottuk. A válaszokban vannak tendenciák, és természetesen vannak ellentmondások is, amelyek véleményük szerint megférnek egymás mellett, s vitatkozni is szabad. Úgy sem vitattuk, hogy ezek reálisan megvalósíthatók-e. Csak megmutatjuk, hogy a megkérdezett emberek fejében ezek a jó társadalom mintái, az emberek ezzel mérnek. 

E jövőképeket is megszerettük, s a szövegek, álmok olvasása hatott ránk. Nem tudjuk, hogy megvalósíthatók-e. Azt tudjuk, hogy a megkérdezettek, ilyet szeretnének utódaiknak

Falusias, kisvárosi közösségek

A vágyott jövőképek szerint unokánk közösségben él. Ezek emberi léptékű közösségek. Valódi alkotó, személyes kapcsolataik vannak.. Ez a jövő a jelenbeli atomizálódott társadalmi viszonyok kritikája is. A közösségi képek a pénz világával szemben is megfogalmazódnak. Mivel nem a pénzt hajtják az emberek, több időt szánnak egymásra.

solidarity.jpgE közösségekben a jelenleginél jóval nagyobb az egyenlőség, ami nem jelent egyformaságot. Nagy a közösségekben a szolidaritás. Nincsenek nagyon szegények és nagyon gazdagok, hanem megtalálják az arany középutat. A rászorulók számíthatnak a közösség támogatására. Az egyenlőség nem csak csoporton belül, hanem a közösségek közötti kapcsolatokban is megnyilvánul, a világ különbségei lecsökkennek. Nincsen cigányputri, a különbségek, a diszkriminációk ebben is lecsökkennek.

Erősek a családok, az emberek nagycsaládokban élnek, és van idejük egymásra. És a gyerekekre. Erősek a rokoni és egyéb kapcsolatok.

„Valamiféle nagy családban vagy közösségben éljenek, és mindegy, hogy család, vagy helyi közösség, vagy kommuna, de mindenképpen valahogy nagyobb embercsoport iránt érezzenek felelősséget, meg érezzenek közösséget.Több generáció, és rokonság él együtt, egymás közelében, kertes házakban. És már a nagycsaládban tanulják a közösséget a gyerekek. Sok a beszélgetés, őszinteség, humor, gyakori az együttlét, a nagymamával és a nagypapával. Fontosak a családi gyökerek. A házasság újra népszerű és házasságokon belül születnek a gyerekek.

A társadalom nincs nagyon horizontálisan felosztva. Az óvodás nincs egész nap az óvodással, az iskolás az egész nap az iskolással, a saját korosztályával, hanem, mint egy klasszikus nagy családban, a dédapa is tanul az ükunokától, és fordítva.

Van lehetőség a közösségektől való elvonulásra, a magányra is.

village.JPGE vágyott közösségek inkább valamiféle önellátó faluközösség képét mutatják, amelyek mellérendelt és gazdag kapcsolatrendszerrel érintkeznek egymással, „hálózatként a világ bármelyik pontjával kapcsolatba kerülhetnek”.

A falusias jövő a természethez való közelséget is jelenti. Természethez közel élnek, amely jó karban van, és ehhez mindenféle természetes teret, fényt, természeti objektumot, meg lehet találni. Ezek szükségesek, hogy teljes életet lehessen élni. Ha a közösség városias, akkor is inkább a kisváros képe a vágyott, amely elhagyja a nagyváros hátrányait.

Kis vállalkozásokban dolgoznak az emberek, és a jelenlegiekhez képest jobban kímélik saját(!) környezetüket. 

E közösségek önmagukat kormányozzák bölcsen és szerényen. A közösségek kapcsolata valamilyen mellérendelt együttműködés, ami nem hierarchikus. A közösségek képviselőiből álló és erőszakot nem alkalmazó „államféle” irányít.  Azért nem írok államot, mert eléggé általános a kevesebb államot vagy az állam hiányát taglaló kép, de amikor a közösségek szabályozott együttműködését írják le, mégis állami funkciókat írnak le.

A közösségek sokfélék, és tisztelik a sokféleséget. Megszűnik a csoportok közti diszkrimináció, magasabb a tolerancia. Megmaradnak a nemzeti közösségek is, s ezek is megértésben, békében élnek egymás mellett, és tisztelik egymásban a másságot. A világ szeretettel telien multikulturális. A kisebb csoportokban és a csoportok viszonyában is a szeretet-teli kapcsolatok dominálnak.

E szeretet elvű közösségiséget az emberek hitei is segítik. Az emberek általában hívők, és többféle hit él egymás mellett. Mindegyik hit valamilyen egyetemes harmóniába, spirituális és szeretet-teli egységbe integrálja az embereket.

Békés „an archia” - unokánk önkormányzó társadalma

self gowerment.jpg

Az akkori politikáról, a politikáról általában nem hangzottak el pozitív jelzők. A résztvevők pártpolitikai preferenciái nem derültek ki, bár néha (sztereotípiákon alapulva) becsülni lehetett, hogy „ki hova szavaz”. Többfelé. Itt egy újfajta politika igénye fogalmazódik meg. A közszolgák valóban a közt szolgálják, s ez utal a közszolgákról alkotott véleményre. 

A jövő társadalomról alkotott képeknek van egy gyakori és erősen anarchikus vonulata – persze nem a közkeletű „anarchia az egyenlő rendbontás, terror, erőszak” értelmében – hanem a hatalomnélküliség értelmében. A megkérdezettek eléggé hatalom nélküli világot képzeltek el. Kevés a hatalom a kisebb közösségekben és a közösségek viszonyában. A közösségek önmagukat kormányozzák. Az emberek együttműködésében az erőszak-nélküliség és az önkéntes normakövetés a jellemző.

A politika funkciói azonban szerepelnek a képekben. De az emberektől elidegenedett, és velük szemben álló politika helyére egy valódi, szolgáló politikát képzeltek el.

A kevesebb politika attól is lehetséges - mondják néhányan, - hogy a társadalomban „mindenki”, teszi a dolgát, és az állam kivonul onnan, ahonnan kivonulhat és így lecsökkenhet a szerepe. „A gazdálkodó szektor is teszi a dolgát, a közjó, és nem (csak) az egyéni profit érdekében. És hát a civil szektor is dolgozik és helyére kerül, … azt csinálja, ami az ő dolga. És a többiek is megértik és elfogadják az ő szerepét.”

Nincsenek kormányok a jelenlegi értelemben - mondják néhányan.  Az embereknek elégséges és valós információi vannak a köz ügyeiről. Ezért a közösségeikben, és képviselőiken keresztül, valódi alternatívák között, bölcs döntéseket hozhatnak. A hatalomnak nincsen jelentősége az életben. Közigazgatás ugyan van, de ez valóban egy szolgáltató közigazgatás, amely tudja, hogy miért hozták létre, és kinek a szolgálatában áll. A köz szolgálatában a jelenleginél nagyobb a szerepe a tudásnak, az értelmiségnek.

peopleglobe.jpgA nemzetek (közösségek) közötti viszonyok erőszakmentesek, néhány képben van világállam, néhányban nincs, s helyette van valamilyen nemzetek közötti egyenrangú konzultáció, globális koordinációs szint. Vannak, akik az Európai Unió nagyobb szerepét is megfogalmazták.

Megmaradnak a nemzetek és van nemzetek közötti koordinációs funkciót ellátó szervezet. Ennek a nemzetek feletti szintnek sincsen elnyomó hatalma. Unokánk magyar marad, a „világállam” magyar polgára lesz. Abban nincs jellemző véleményvonulat, hogy mi lesz a nemzetállamokkal. Az állam általános térvesztésével jelentőségük csökken, de a nemzetek, mint közösségek egymás mellett élése és önmaguk kormányzásának gondolatában megmarad ez a funkció. A kevesebb államot a fejlettebb közösségi tudat teszi lehetővé. Unokáinkat „az egész világról való szerető gondoskodás személyes felelősségtudata jellemzi. Az emberiség sokféleségét, a sokféleség szeretetét, és a nemzeti identitást egyaránt értékesnek érzik. Az individualitást - a közösséggel egyensúlyban tartva képesek élni.”

Nincs szükség hadseregekre, házasodhat a zsidó a palesztinnal. Az etnikai, kulturális és vallási ellentéteket nem erőszakkal rendezik. A sokféle kultúra békésen él együtt a világban. Unokánk világában ezt a jelenlegivel szemben „tolerancia, kultúrák békés egymás mellett élése, kíváncsiság a másik kultúra iránt” jellemzi.  A „virágozzék minden virág” elv, liberális szemlélet, elfogadás, érdeklődés, a másik/mások iránt szemléletek erősödése békéssé teszi a különböző kultúrák együttélését.  A különböző közösségek egyenlők, nincs diszkrimináció, a társadalmi, jogi különbséget el kéne törölni unokánk világához.

A közösségek békés együttélésének biztonságos szerény és egyenlő anyagi alapja van. A közösségekben gazdaságok, kistermelők, családi gazdálkodó rendszerek működnek. Nincs szegénység, a munkához, lakhatáshoz, egészséghez való jog, alapból adott. Erős a közösségi szolidaritás. Ezért mindenkinek szerény, de biztonságos megélhetést biztosítanak a közösségek. A nagyobb egyenlőség lecsökkenti a konfliktusok motívumait a különböző csoportok között. Az életszínvonal különbsége a fejlett országok és a harmadik világ országai között is lecsökken.

Lehet, hogy naivitás azt gondolni, hogy ez lehetséges. Ez itt nem is politikai program, hanem a vágyak bemutatása. Az látszik a jövőképekben, hogy az erősebb közösségi, erkölcsi szabályozás váltja ki az állami helyét, s így nézve lehet erre is reális út. Ha politikai szempontból is gondolkodunk, látni kell, hogy a politika környezetébe ez is beletartozik. Az emberek mérnek ezzel. Ma is.

Egyébként meg tessék a skandináv országokra gondolni.

És visszautalva a szöveg elejére: ha bekapcsoljuk a TV-t ezerrel nyomnak nekünk egy realitásképet. Néha kapcsoljuk ki, s figyeljünk befele. Ez is realitás.

A következő részekben a kultúráról, tudásról – intellektusról, az élet értelméről, hitről – küldetéstudatról, célokról, a természetről, környezetről alkotott képeket mutatom be.

Forrás

  • a képeket (az első kivételével) a google keresőjével találtam
Szólj hozzá

közösség társadalom közügyek ökológia egyenlő hozzáférés szervezefejlesztés