2020. jan 25.

"Kevesebb éhező, kevesebb kőgazdag". Egy kismama álma gyermeke boldogabb világáról

írta: Domschitz Mátyás
"Kevesebb éhező, kevesebb kőgazdag". Egy kismama álma gyermeke boldogabb világáról

A boldogságot közösségi kapcsolatokban képzeli el az emberek többsége.

Siker újratervezés 4.

Egy kitérőt teszünk a sikerről való gondolkodásban. A sikerlélektan az egyénekben gondolkodott, s kevésbé figyelt a közösségi lényünkre.

Happyness_by_AlisaStar.jpgPár szövegben azt mutatom meg, hogy a boldogságot közösségi kapcsolatokban képzeli el az emberek többsége.

A kilencvenes évek végén megkérdeztünk egy tréningcsoportot arról, hogy milyen világot álmodnának az unokájuknak.

Ezt kaptuk:

  • Unokánk boldog, közösségi ember.
  • Jólétben él, amit nem fogyasztói értékek, hanem a tudományos és lelki-szellemi fejlődéssel mér. 
  • Nem kell túlélési/megélhetési versenyben élnie.
  • Önmegvalósító egyéniség. Harmóniában él önmagával és környezetével. Nyitott. Erkölcsös. Előítéletektől mentes.
  • A világállam magyar polgára.
  • Egészséges (fizikailag is). 
  • Hisz - integráló hite van.
  • Biztonságban van, mert biztonságban van tőle a bolygó (Gaia). Természet-közeli, emberléptékű élettérben él, természetes energiák hasznosításával.
  • A személyiség és a környezetkultúra szintézise megvalósul.   
  • A tudományos kutatás specializálódott, és holisztikus szemléletű egyaránt.

Milyen erőforrásokra van ehhez szüksége?

  • experience-beauty-and.jpgHit.
  • Alkotás öröme.
  • Hagyunk rá, kulturális tőkét, környezetbarát technikát, természetet.
  • Megújuló energiaforrásokkal él.
  • Legyenek emberi kapcsolatai – közösségei.
  • A tudományos ismeretek újszerű rendszerezésére van szükség.
  • A „Fenntartható Együttélés Alkotmányát” hagyjuk rájuk
  • Az egész világról való szerető gondoskodás személyes felelősségtudata jellemzi.
  • Az emberiség sokféleségét, a sokféleség szeretetét, és a nemzeti identitást egyaránt értékesnek érzi.
  • Az individualitást - a közösséggel egyensúlyban tartva képes élni.”

Kutatási ötlet

A Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért Egyesületben (www.tff.hu) több jövőképalkotó munkán dolgoztunk. Azt tapasztaltuk, hogy a vágyott jövőképeknek van egy „vágyott jövőbeli társadalom” vetülete is, és ezekben - sok a hasonlóság. Például  amit az előbb mutattam, az egy fenntartható fejlődésről gondolkodó meeting volt.

  • social-research-proposal.jpgSzerettük ezt a jövőképet, de kíváncsiak voltunk, hogy ezek a képek általánosak-e, vagy csak környzetvédők gondolkodnak így? Ezért megkérdeztünk több (nem csak zöld) szervezet vezetői csoportját egy-egy szervezetfejlesztési alkalom közben arról is, hogy milyen jövőt képzelne el az unokájának?

Meg akartuk tudni, hogy milyen vágyott világot képzelnek el civil szervezetek, az egy-két generációval utánunk jövők számára. Ez még olyan jelenbeli értékrendeket is felmutató távlat, amelyért már most lehet dolgozni.

Csoportos interjúkat használtunk. Ezeknek is volt közvetlen szervezetfejlesztő hatása. A technikát használják csoportok, szervezetek, települések, települési szövetségek, (sőt van rá példa, hogy állam) lakossági részvétellel készült jövőképének megalkotására. Az elmúlt pár évben "Közösségi Szigetek"néven szerveztem állampolgári beszélgetéseket ezen a módon.

meditation-music.jpgHalk, relaxációs zene szólt, és azt kértük a résztvevőktől, hogy képzeljék el, milyen lenne az a világ, amelyben az unokájuk boldog lenne. Arra koncentráljanak, ami bennük a boldog élet képe. Ábrándozzanak e világról, és ahogy eszükbe jut egy-egy kép, téma azt írják le egy cédulára. Egy cédulára egyet. Ez alatt a körülbelül húsz-harminc perc idő alatt ne beszéljenek egymással, ne befolyásolják egymás képeit.

Pár percenként rákérdeztünk a vágyott jövő

  • anyagi technikai viszonyaira,
  • a környezeti tényezőkre,
  • az emberek közti viszonyára,
  • tudásukra, kultúrájukra
  • arra, hogy milyen célokat követnek, mit tartanak értelmes cselekvésnek

A relaxációs, befele figyelő idő letelte után mindenki kitette egy faliívre a céduláit, s a cédulákat, jegyzeteket mindenki szóban elmondta a többiek előtt. Ezeket a szövegeket felvettük.

A jövőképek megfogalmazása gyakran egybeesik valamilyen jelenlegi jellemző tagadásával a jövő álmodása gyakran a jelen állapotok kritikája is egyben.

A kritika nem fogalmazódott meg mindig, de a szövegekből következtetni lehet erre is. A jövőképek megfogalmazásának szerkezete gyakran ilyen.

 

A jövőképeket nem minősítettük. A hasonlóakat vagy az egymással vitázókat egymás mellé csoportosítottuk. Az unokáinknak álmodott jövő a mi vágyott képünk, de az unokánkra gondolva kissé megtisztítjuk a jelenlegi helyzetünktől és egy igazán (hiszen neki álmodott) szebb jövőt képzelünk el. (például ne azt képzeljék, hogy nincs svájci frankos hitele)

Egy interjú alany is így fogalmazott:

„Az ember ugyanazt szeretné az unokája számára, is biztosítva látni, amire maga is vágyik.  És minthogy ezek olyan értékek, olyan pozitív változások, amelyeknek az emberek általánosságban örülnének. Nem hinném, hogy csak személyes álmokról van szó. Másrészt ezek a „kívánságok” egymással is összefüggnek, így nem is kérdésenként, hanem inkább összefoglalóan tudnám meghatározni őket. Lehet, hogy így egy idealizált, sőt utópisztikus kép rajzolódik ki.”

Van ebben a kérdésben rejtetten a fenntartható fejlődésre utaló gondolat. A fenntartható fejlődés eszmekörében egy alapelv, hogy az utánunk következő generációkra legalább ugyanolyan (ha nem jobb) világot hagyjunk, mint amelyet az elődeinktől kaptunk. De talán a saját unokánkra nem hagynánk egy fenntarthatatlan világot. És éppen ezt az idealizált képet kerestük. Amit kaptunk, az szociális reprezentáció.

Mi az a szociális reprezentáció?

A szociális reprezentációk a mindennapi élet kommunikációjában kialakuló koncepciók, magyarázatok halmazai, az élet valamely területéről. Itt ebben a kutatásban az óhajtott, vágyott jövőről alkotott koncepciót kerestük.

  • E magyarázatok eredeti forrása a tudomány. De mivel a mindennapi életben is használjuk őket át is alakul. A jövőképek tartalmaznak a tudományból származó gondolatokat, de ezek átitatódnak az „unokánkra gondolva” egy „milyen világ lenne jó neki” gondolattal. Így nem egyszerűen trendekből alkotott következtetések ezek, hanem értékelő, igenlő vagy tagadott társadalmi mozgásokról alkotott képek.
  • social representation.pngAz átalakulásban jelentős szerepet játszik a fogalmi hálót befogadó társadalmi csoport, amely  a maga világot értelmező szükségletei szerint - átalakítja. A megszólított csoportok civil szervezetek voltak.
  • Ezért egy-egy tudományos fogalomból más-más szociális reprezentáció alakulhat ki a befogadó csoport szükségletei szerint.
  • Az így kialakult szociális reprezentáció ezután részévé válik a csoport mindennapi tudásának: a csoport gondolkodik, mérlegel, világot értelmez vele.

Példa

Mutatok egy kismama szövegét. Környezetvédő szervezetben dolgozott, talán az ő  státusa jelképezi jól, hogy itt az utánunk jövő generációk világáról gondolkodunk.

A kismama álma

pregnant rajz.jpg„És nem véletlenül, és közben próbáltam befelé figyelni, hogy a kismanó vajon milyen világban szeretne élni, úgyhogy mi most ketten gondolkodunk, illetve hát hárman, mondjuk úgy, hogy én képviselem aput is, és egy olyan világot találtunk ki, amelyben kevesebb űrszemét van, kevesebb olajfolt …

Nem állítom, hogy nincs, mondjuk mire nekem unokám lesz, de sokkal kevesebb van. Egy olyan világot, amiben kevésbé zizeg a környezet. Ezalatt értem a zajt, értem a rezgést, értem a radioaktív sugárzást, sok mindent. Egy olyan világot, amiben több erdő van, mélyebb tavak vannak. Valamivel legalább tisztább folyók, mint amilyen most, valamivel tisztább felszín alatti vizek. Ahol mozaikos művelés is van, és egyre inkább tolódik a hangsúly a mozaikos irányába a nagytáblástól, a nagytáblás csak ott marad meg, ahol valóban ésszerű lesz fenntartani. Egy olyan világban gondolkodtunk, ami kulturális értelemben sokszínű. Sokaknak hozzáférhető a kultúra. Nem állítom, hogy mindenkinek, de valószínű, mindig lesz olyan réteg, akinek nincs erre igazából igénye. Akinek van, az tehesse meg úgy, hogy ne elsősorban az legyen a korlátja, hogy nem juthat hozzá, vagy, hogy nem tudja megvásárolni.

world music.jpgLegyenek világzenék. Legyenek nagy korszakos filmek, és ezek ne is felejtődjenek el pusztán azért, mert kétezer másik vacak filmet is csináltak. Legyenek természetfotók, legyen rengeteg könyv. Tehát lássunk olyan lakásokat, amiben van háromezer könyv, de csak tíz bútor, és nem fordítva.

Legyen ökumenizmus, és ne úgy, hogy ezt a nagyobb vallások általában értelmezik. Legyen békésebb vallási egymás mellett élés, más filozófiákban és ideológiákban is egymás mellett, és nem egymás ellenében élés. Azzal együtt, hogy azt aláírom, hogy ami kulturális értelemben is jó, az az emberi létnek is vagy az emberi természetnek, tetszik nekünk, idealistáknak, vagy nem tetszik, automatikus sajátja.

Én úgy látom, hogy lesz agresszió is két ember viszonyában, bizonyos helyzetekben el tudom fogadni, inkább azt nem, ahogyan most kezelik. Ebben szeretném inkább, hogy változás legyen. Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy elnyomjuk. Legyenek várak, legyenek várromok, amelyek nem tűnnek el két-három-öt évtized alatt a föld alá, hanem maradjanak azok meg. Legyenek megőrizve a sírhelyek, a kultikus helyek, és ezeknek legyen egyfajta becsülete, szélesebb körben, mint ahol most van. Legyen öko-művesség, legyenek pillanatművészetek, mint mondjuk a homokban valami, ahogy elkészült, elsöprik. De legyenek megmaradó művészetek is, viszont a kettő, mindazok, akik értenek a művészethez, vagy akik szeretik, értékeljék azonosan. Pusztán attól, hogy a tárgya vagy az eredménye megmarad, attól ne legyen értékesebb, mint az, amit a pillanatnak készítünk.

rich_poor.jpg

A kulturális elosztásban ...legyen sok ember, vagy több ember számára elérhető. Ez énnálam átvezet ahhoz, hogy mindenféle anyagi jóban, ami ilyen értelemben jó, abban egyenletesebb legyen az elosztás, mint most. Kevesebb legyen az éhező, viszont kevesebb legyen a kőgazdag is.

Szeretném, hogy egyszer a szervezetünk meg tudná csinálni azt, hogy legyen egy saját szakmája, amit csak ő képez, amit úgy hívnánk, hogy öko-műves, aki hulladékból is, meg látszólag értéktelen anyagokból is művészetet tud létrehozni. Én már gyűjtögetem ennek az anyagait, de azt látom, hogy ez egy tíz éves projekt legjobb esetben is. Hát mire unokám lesz, hátha lesz egy ilyen szakma. És igazából ezek nem úgy anyagi értékek, hogy feltétlenül sokkal jobban szeretnék élni, vagy jobban szeretném, hogy az unokámnak sokkal több pénze lenne, mint nekem van. Mert nem hiszem, hogy ettől boldogabb emberré válna. Az emberek egymás közti viszonyában, ami már nem a lakókörnyezetük és nem tágabb környezetük által behatárolt.

different-happy-human-faces.jpgOlyan világot szeretnénk, amiben befogadóbb gondolkodás érvényesül, tehát nem analitikus, és nem elsősorban kizáró, szűkítő alapon működik, vagy ítéli meg az embereket, cselekvéseket, tárgyakat, hanem szélesítő irányban.

Egy olyan világban, ahol az emberi kapcsolatokban már az iskolától kezdve elfogadott az, hogy sokféle útja van az egyes embernek, és sokféle célja lehet. És a sokféle célhoz sem mindegyikhez, csak egyféle módon lehet eljutni. Egy gyerekesebb világot szeretnék, tehát ahol kevésbé szégyen vagy probléma az, hogy valaki a gyermeki vonásait és látásmódját megőrzi.

És szeretnék több átmenetet az igényesség és igénytelenség között mindenféle értelemben, emberi kapcsolatokban, és emberek között. Tehát szeretném, ha a mostani nagyon nagy és nagyon kezelhetetlen szakadék szűkülne.

És szeretném, ha a hálózatos emberi viszonyok erősödnének, elsősorban a hierarchikus rovására. És úgy gondolom, hogy ha ez megvalósulna, kis helyi közösségek és családok, és egészen szűk egyéni kapcsolatok szintjén, akkor bizonyos mértékig egy idő után vezetne mindazokhoz, amit a közösségi döntéshozatalról beszéltün. És az információkhoz való hozzájutás is változna ezzel, mert szerintem ez a kettő dolog egymás után ok-okozati összefüggésben van. És azt hiszem, hogy ennyi.” 

(ez egy hosszabb szöveg, s több részletben fogom bemutatni, folytatása következik)

Az eredeti tanulmány megtalálható a http://tff.hu/images/tff_dokumentumtar/civil_jovokep_teljes%20tanulmany.pdf

oldalon és egy rövid változat a  www.comitatus.hu oldalon

a képeket a google keresője segítségével találtam

Szólj hozzá

közösség kommunikáció együttműködés társadalom közügyek boldogság jövőkép ökológia szervezetfejlesztés Fenntartható fejlődés egyenlő hozzáférés